Amy Lowell: Venus Transiens

Mondd csak,
Szebb volt-e Vénusz egykor
Tenálad,
Mikor fodor hullámokon
Ívjáratos kagylóba lengett,
S a ráncoló víz
A part felé sodorta?
Vagy szebb-e Botticelli álma,
Mint az enyém,
S azok a festett rózsabimbók,
Amikkel megdobálta szíve hölgyét,
Különbek-e,
Mint a szavak, miket elédbe fújok,
Hogy eltakarjanak a ködlő
Ezüst csillámló fátyolába.


Libegve
Állasz előttem
A hullámos, kék levegőben,
Fényes szelek övével,
Tiporva a verőfényt,
És a habok, mik megelőznek,
Lágyan redőzik és zilálják
Lenn a fövényt a lábaidnál.


-- fordította Kosztolányi Dezső

Amy Lowell: Opal

You are ice and fire,
The touch of you burns my hands like snow.
You are cold and flame.
You are the crimson of amaryllis,
The silver of moon-touched magnolias.
When I am with you,
My heart is a frozen pond
Gleaming with agitated torches.

Amy Lowell: A decade

When you came, you were like red wine and honey,
And the taste of you burnt my mouth with its sweetness.
Now you are like morning bread.
Smooth and pleasant.
I hardly taste you at all for I know your savour.
But I am completely nourished.