Fecske Csaba: Naponta

eszembe jutsz és várni kezdelek
fél öt körül meghallom lépteid
a lépcsőházban s mint egy gyermeket
az ismerős hang jókedvre derít

várom hogy lenyomjad a kilincset
és megjelenj az ajtóban szemed
mindent elárul ha rád tekintek
meglátom a benn rekedt könnyeket

mint hogyha fejfájásom múlna el
amikor megjössz elviselhetőbb
leszek magamnak te meg szép leszel

attól hogy téged látlak s nem egy nőt
és elcsodálkozom hogy létezel
s szebb lesz a szép a sorsom élhetőbb

Fecske Csaba: A mumus

a mumus sehol van
azért olyan félelmetes
mert ha valahol volna
mondjuk az ágy alatt vagy a szekrényben
láthatnád hogy nem is olyan ijesztő
vagy ha mégis elfuthatnál előle
mert ha bátor nem is vagy
gyors az igen

Fecske Csaba: Téged keres majd

már visszatértek hű virágaink
a tetszhalálból ébrednek megint
megannyi lenge szoknya tarka ing
megjött a tavasz menetrend szerint

a feldúlt testbe élet költözik
mint gazdátlan házba új lakó
örömében hosszú lesz mi rövid
volt, s nagyobb hullámot vet a jó

kidugja szép fejét egy pillanat
a szürke időből életöröm
itatja át s te élvezője vagy

szemedből ha kikukucskál a könny
nagyítóján át meglátod magad –
téged keres majd minden ami jön

Fecske Csaba: Hegyeken túl

Tavirózsán ül a vén Hold,
ez a nap csak buborék volt.
Harmat reszket a virágon,
a habokból kel az álom.
Hova mennél, hova futnál,
ha feledni sose tudnál?
Hegyeken túl idegen táj,
ami bánt, az nekem is fáj.

Fecske Csaba: Én+én

vihettem volna
talán többre is de az
már nem én volnék 

Fecske Csaba: Szerelem kis korcs kutya

elmúlt nem múlt el csak elveszett
de aztán előkerült a szerelem
kis korcs kutya itt téblábol körülöttem
a lábamhoz dörgölőzik néz rám
csillogó gombszemeivel
lehozná nékem a csillagokat is
az égről lélekszakadva hozza vissza
az eldobott botot szerelem
hűséges kis korcs kutya
néha elkóborol vérző füllel
tépett bundával kerül elő
fájdalmasan nyüszít bűnbánóan
lapítva egy zugban hogy előrohanjon
az első hívásra
életét adná értem
ha úgy hozná a sors

Fecske Csaba: Másik meder

amit mondtál bár igaznak tűnt
és szépnek is főleg szépnek talán
nem kellett volna mondanod
mert így más mederbe terelted
ezt az egészet pedig nyilvánvaló
a természet vájta meder az igazi
szabad folyást enged a dolgoknak
és én most bizonytalan vagyok nagyon
bizonyos mértékben szomorú is holott
örülnöm kéne szavaidnak melyek önkéntelenül
szakadtak ki belőled vagy számító meggondolás
után gurítottad elém őket a boldogság ígéretével
a boldogság gyönyörű légvár amibe megilletődötten
lép be az ember hogy egy pillanatra elidőzzön a
cikornyás díszletek között de mondd mi egy pillanat
mi egy könnyedén meggondolatlanul
szélnek eresztett mondat