2025. február 28., péntek

U. A. Fanthorpe: Idyll

Not knowing even that we're on the way,
Until suddenly we're there. How shall we know?

There will be blackbirds, in a late March evening,
Blur of woodsmoke, whisky in grand glasses,

A poem of yours, waiting to be read; and one of mine;
A reflective bitch, a cat materialised

On a knee. All fears of present and future
Will be over, all guilts forgiven.

Maybe, heaven. Or maybe
We can get so far in this world. I'll believe we can.

2025. február 27., csütörtök

Rudy Francisco: Windows and Mirrors

There was a moment in my life
when I couldn't tell the difference
between a window and a mirror.

I could look into both
and see everything 
but myself.

2025. február 26., szerda

Benjámin László: Ahogy eljátszik

Nevetséges, de nem nevettető,
ahogy eljátszik velünk az idő:
ahogy odaad, ahogy visszavesz,
ahogy kicselez, ahogy kicserez,
ahogy elkever, ahogy felfedez,
ahogy élre tesz, ahogy félre tesz
ahogy eltöröl, ahogy megjelöl,
ahogy életre kelt, ahogy megöl,
ahogy megtalál, ahogy elveszít,
ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,
ahogy mélybe húz, ahogy partra vet,
ahogy kinevet, ahogy betemet
ahogy naponta újra hiteget.

2025. február 25., kedd

Robert Bly: After Working


I
 
After many strange thoughts,
Thoughts of distant harbors, and new life,
I came in and found the moonlight lying on the floor.

II

Outside it covers the trees like pure sound,
The sound of tower bells, or of water moving down the ice.
The sound of the deaf hearing through the bones of their heads.

III

We know the road; as the moonlight
Lifts everything, so in a night like this
The road goes on ahead, it is all clear.

2025. február 24., hétfő

László Noémi: Kútba néző

1.
Koponyacsönd, koponyakéreg reccsen.
Védetlen ül a képzelet a versben.
Néma öröklét, hangtalanul tátog.
Táguló űrben kusza jégvirágok.
Zúduló álom, sóvihar, halandzsa.
Végigrepedt az öntudat harangja.
Porból vett testben bokrosodó lélek.
Ágai kékek, feketék, fehérek.
Rügyei zöldek, virágai sárgák,
a szívkamrában kelő napot várják,
mint árva gyermek szülőjét, haza.
Néma öröklét, fulladt éjszaka.

2.
Koponyakongás, egyszólamú dallam
a süketítő, bábeli viharban,
gyémántsugár, ha gyújtópontja lett
napfényben ázó, tiszta képzelet.
Az összevisszaság testén a rés:
lélegző lélek, éles ébredés,
pusztát elöntő szikraóceán.
A tudat átzúdul saját magán.

3.
A szem, ha fordul, önmagára lát:
a szívkamrában apát és anyát,
a kusza űrben mélyülő kutat.
Bolygók alusszák benne álmukat.

2025. február 22., szombat

Sárhelyi Erika: Félúton

Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.

2025. február 21., péntek

William Meredith: A Major Work

Poems are hard to read
Pictures are hard to see
Music is hard to hear
And people are hard to love

But whether from brute need
Or divine energy
At last mind eye and ear
And the great sloth heart will move.

2025. február 20., csütörtök

Wendy Videlock: Here in the West

Here in the west, whatever
one’s pain,
one never complains
about the rain.
What’s good for the plains
is bad for harvest.
What freezes in spring
is sugar-beet borrowed.
The river depletes.
The groves expire.
What blooms
in summer is wildfire.

2025. február 19., szerda

Sárhelyi Erika: Eméssz fel

Ma csak a szád kell és a kezed,
a szavak most nem hoznak lázba,
napoljuk el a költészetet -
nézd, a testem mennyire árva.
Rád csókolom, mit elmondanék,
bőrödbe sütöm a szavakat -
holnap lehet, majd meg is írom,
ha lángra gyújt újra a gondolat.
Lobbanj fel bennem, mint szószegett
napok után a csavargó ihlet,
ereimben lüktetve zakatolj,
eméssz fel, akár percet az élet.
Úgy ölelj, hogy költemény legyen
a vágyódó, lázas mozdulat.
Szeress, mint még sosem szerettél -
s én minden sorommal megáldalak.

2025. február 18., kedd

Barbara Crooker: Grief

is a river you wade in until you get to the other side.
But I am here, stuck in the middle, water parting
around my ankles, moving downstream
over the flat rocks. I'm not able to lift a foot,
move on. Instead, I'm going to stay here
in the shallows with my sorrow, nurture it
like a cranky baby, rock it in my arms.
I don't want it to grow up, go to school, get married.
It's mine. Yes, the October sunlight wraps me
in its yellow shawl, and the air is sweet
as a golden Tokay. On the other side,
there are apples, grapes, walnuts,
and the rocks are warm from the sun.
But I'm going to stand here,
growing colder, until every inch
of my skin is numb. I can't cross over.
Then you really will be gone.

2025. február 17., hétfő

Markó Béla: A vers meghatározása

A költők
álmatlan
éjszakákon
készült
tervrajzaikat
újból és újból
benyújtják
egy nem létező
hivatalnak

megtervezik
a virágokat
a tavaszt
és a fákat
leírják
a nyár
pontos
szerkezetét
s javasolják
mindannyiunknak
a napsütést
és a szerelmet

s egy nem létező
hivatalban
az emberiség
soha el nem
készülő
városok
tervrajzait
verseket
olvas.

2025. február 15., szombat

Gyurcsi - Zalán György: Karát

És mondd, öregem,
vannak barátaid?

Tudod, akik akkor is felhívnak,
ha éppen nem akarnak semmit,
csak régen hallották a hangodat
- és ez a „régen”
lehet, hogy csak tegnap volt?

Akik kérés nélkül ajánlják fel,
hogy úgyis mennek a teszkóba,
kell-e valami?
Akik - egy másik városból -
naponta elvinnének kezelésre?
Akik, ha meglátogatnak,
tudják, hogy mit szeretsz?

Vagy, hogy mit nem?

Akik nem a profilodon,
hanem személyesen köszöntenek?

Akik rákérdeznek a laborodra
a vizsgádra
a lányod vizsgájára
a fiad sérülésére
a kocsid műszakijára
vagy csak arra, hogy „na, mik a hírek”?

Hogy mit tudsz közös barátotokról,
vagy éppen, hogy tudod-e már, baj van náluk?

Akik munkába menet
az üres kukádat az úttest mellől
a kerítésedhez húzzák?

És mondd, öregem,
hány ilyen barátod van?

És mondd, öregem,
Hány embernek vagy te ilyen barátja?

2025. február 14., péntek

Brian Bilston: Love is a Skin

love is a skin
that protects you,
a warmth that spreads
from the tips of your fingers
to your heart

sorry - not love -
glove, i meant glove

2025. február 13., csütörtök

Laura Read: Monica

We were having breakfast
for dinner, which is never good for me
because I don’t like eggs,
and this seems to offend some people
but is not something I can fix.

Someone brought up Monica Lewinsky,
how she has a TED talk now,
and then someone else asked if
it was about giving good blowjobs.
I said No, it’s about shame.

This was stronger than what
I usually do, but not strong enough,
so here I am, mechanical pencil
scraping away on the receipt
from the vet as I wait for the car wash, 
trying to make amends.

When I was a child, 
I had a friend named Monica 
who painted my fingernails red. 
When her mom saw,
she removed the polish right away
because Red was for hussies.

Monica asked the audience
to raise their hands if they had not
done something when they were 22
that they regretted.

When I was 22, 
I made the biggest mistake of my life.
I will never forgive myself
though I couldn’t help it.
And the thing is
I don’t have to tell you.

I should have said more
on Monica’s behalf.
I sat at that table while people said
she should have changed her name,
and my husband was the one 
who said that Monica pointed out 
that Bill Clinton didn’t have to.

I was mostly silent, staring at my nails,
which I had just gotten done that afternoon 
to see if I could stop biting them.

When I was 22, 
I had a rule that I could only bite 
three a night because 
more than three band-aids 
looked like a problem.

But now my nails looked good.
The polish was clear
but had little flecks of glitter
that flashed like intelligence
when they caught the light.

2025. február 12., szerda

Czilli Aranka: Lélek-exponálás

Ha a valóság te vagy –
idő fogai közé dobott
végtelenség-szilánk,
s én tükörreflex mögé
épített kényes gépezet –,
valaki úgy szűri a fényt,
hogy élessé legyen
a bennem rögzülő csoda:
a rekeszt kinyitja résnyire bennem,
azért, hogy te legyél
a kompozícióban az él.
De aki a tükrön túl belém ég –
te vagy még, vagy fény-idő-zár
hármasának véletlen játéka csupán?
Vagy a megszülető kép
látványából fakadó
világharmónia vagy?
A boldogság titka
ennyi lehet:
rekesz-fény-záridő,
s ami exponál:
a szerelem –
világ nyitogatója.

2025. február 11., kedd

Rosemerry Wahtola Trommer: In the Steps of RBG

Real change, enduring change, happens one step at a time.
—Ruth Bader Ginsburg, as quoted in Notorious RBG

So let me take one step right now,
one step toward respect.
And give me strength to take another
toward clarity. And though
my feet might feel like stones, let
me take another step toward justice.
And another toward equity. And another
toward truth. And though my legs
may feel leaden and slow, though someone
else may step on my toes, may I inch
toward forgiveness. May every step
be toward a bridge. Enough divisiveness.
And as I go, may I find joy in the stepping,
grace in the edging toward great change.
But if there’s little joy, let me step anyway.
Then take another step. And another. And another.

2025. február 10., hétfő

Tóth Csilla: {kellemetlenül érint az a tény...}

kellemetlenül érint az a tény,
hogy a zsebkendő,
mibe az orrodat fújtad imént,
én vagyok

bár sajnálom az örökös megfázásodat,
s hogy rajtad semmilyen kúra nem segít,
sem gyógyszer, sem szeretet, sem az ész,

de én csak épp az imént léptem be ebbe szobába,
ami az otthonod,
maradni nem szándékoztam,
köszönni csak, mert így szokás,
és menni tovább,

a körmödet,
melyet egy röpke pillanat alatt mégis
belém mélyesztettél,
míg én gyanútlanul benyitottam hozzád,
vágd le,
moss fogat,
ami a szádból kiesik, legközelebb tiszta legyen,

a test a lélek ecsetvonása
a szavaid betonba öntve
a pillantásod
az ezeréves tölgyfán villanó fény

2025. február 8., szombat

Borsi Bálint: Óda a véleményemhez

Te meddő földből nyíló hóvirág,
te szellő nyárest fülledt éterén,
te jászol mélyén ringó messiás,
te nagyszerű, te drága vélemény!

Ha disznók téptek, rágtak dögkutyák,
ha ellened csaholtak érvelén,
hiába dúltak, fúltak féktelen,
te megmaradtál, drága vélemény.

De rút a mások ocsmány tévedése!
De szűkre vannak szabva ész terén!
Te drágakő, te fénylő gyöngy eléjük,
te indokolt, konzekvens vélemény!

Különb vagy, nem csak náluk, bármi másnál,
mi él s mozog e rongyos féltekén,
te szentigaz, te szeplőtlen, te áldott,
te egyetlen, te drága vélemény!

Időnként eltűnődöm, hogy lehet, hogy
te másé is lehetnél, s épp enyém
lettél, te példás, pompás, optimális,
te nagyszerű, te drága vélemény!

2025. február 7., péntek

Robert Creeley: Love Comes Quietly

Love comes quietly,
finally, drops
about me, on me,
in the old ways.

What did I know
thinking myself
able to go
alone all the way.

2025. február 6., csütörtök

Mikko Harvey: {The number of hours...}

The number
of hours
we have
together is
actually not
so large.
Please linger
near the
door uncomfortably
instead of
just leaving.
Please forget
your scarf
in my
life and
come back
later for
it.

2025. február 5., szerda

Varga László Edgár: a püspök úr fohászkodik

van léped uram vannak testrészeid?
vagy csak egy eszme vagy s merő önzés a hit?

hol van a mennyország ahol a házad van?
mért hagytál magunkra a huszadik században?

van dunsztod arról hogy utunk most merre tart?
megússzuk vajon az asztmát az elmebajt?

meddig lesz hóhér az önzés az önérdek?
mit fogunk tenni a szörny hogyha fölébred?

meddig lesz vizünk meddig lesz élelem?
mikor lép torkunkra a jéghideg félelem?

meddig ölsz palesztint meddig ölsz zsidókat?
te megvédesz mindentől de magunktól ki óvhat?

mit kezdek magammal sírgödröt majd ki ás?
mikor tűnik el a sok pénzéhes messiás?

láncot adj uram ne kardot a népednek
úgyse tanulják meg míg el nem képednek

csak a választást nyerjük meg és jöhet bármi

de ne vígy minket a kísértésbe
kérlek ne vígy minket a kísértetbe
mert
nem
tudunk
ellenállni

2025. február 4., kedd

Kamilah Aisha Moon: 1st vote

It was hers.
She had this choice
behind curtained bliss,
Dad's chest full on the other side
as her tapered hand
pulled the lever.

No matter how wide
the final margin,
a lone ballot
never counted so much.

2025. február 3., hétfő

Gámentzy Eduárd: Emlékszel?

-Emlékszel?
Függönyök mögé zártuk a napot.
Nem akartuk,
Bántott a fénye.
Másnapos ingeink gyűrődéseit,
Takartuk puha éjsötétbe.
Gyufával gyújtottam holdvilágot,
Sápadtat, szelídet, álmodót.
És bejött akkor a Göncölszekér
A szobába, s én csak álltam ott
Mozdulatlan csodálattal.
Mert tudtam, hogyha mozdulok,
Ha eloltom azt a cigarettát,
- Kialszanak a csillagok.

2025. február 1., szombat

Kupihár Rebeka: nem ismertek meg

én vagyok
az 52 kilós,
170 centis
perverz állat.
a féreg,
a bűnös,
a visszataszító
elmebeteg,

tőlem féltek,
tőlem undorodtok,
nyírbáljátok jogaim,
körbekerítetek, amit érzek,
és a nyálatok sűrű csíkban
csillog a homlokomon.

nézzetek rám.

ismertek engem.
én vagyok az,
aki annyiszor kér bocsánatot,
ahányszor megszólal.
aki kínosan ügyel rá, hogy egyes számban beszéljen,
nehogy visszakérdezzen valaki.
aki előre köszön,
előreenged
hellyel kínál,
meghallgat.

de mondjátok meg, mi vagyok még,
elbírom.
nincs már szinonima,
nincs már törvényjavaslat,
ami meglepne
vagy megalázna.

ha becsöngetnek, úgyis megtalálnak.
a rossz tanulók,
a kövérek,
a neveletlenek,
figyelemzavarosok,
figyelemhiányosok,
a csúfoltak
és csúfolók.
a gyerekek, akiket
Istennek tetsző módon
nemzettetek,
ruháztok,
és elfelejtetek felnevelni.

gyűlöljetek csak,
szeplőtlen, fehér karokkal
védjétek meg őket tőlem,
elvégre nem kockáztathatjuk,
hogy egy magamfajta buzi
zárt ajtók mögött,
kettesben,
letörölje egy gyerek arcáról
a miattatok hullott könnyeket.