én vagyok
az 52 kilós,
170 centis
perverz állat.
a féreg,
a bűnös,
a visszataszító
elmebeteg,
tőlem féltek,
tőlem undorodtok,
nyírbáljátok jogaim,
körbekerítetek, amit érzek,
és a nyálatok sűrű csíkban
csillog a homlokomon.
nézzetek rám.
ismertek engem.
én vagyok az,
aki annyiszor kér bocsánatot,
ahányszor megszólal.
aki kínosan ügyel rá, hogy egyes számban beszéljen,
nehogy visszakérdezzen valaki.
aki előre köszön,
előreenged
hellyel kínál,
meghallgat.
de mondjátok meg, mi vagyok még,
elbírom.
nincs már szinonima,
nincs már törvényjavaslat,
ami meglepne
vagy megalázna.
ha becsöngetnek, úgyis megtalálnak.
a rossz tanulók,
a kövérek,
a neveletlenek,
figyelemzavarosok,
figyelemhiányosok,
a csúfoltak
és csúfolók.
a gyerekek, akiket
Istennek tetsző módon
nemzettetek,
ruháztok,
és elfelejtetek felnevelni.
gyűlöljetek csak,
szeplőtlen, fehér karokkal
védjétek meg őket tőlem,
elvégre nem kockáztathatjuk,
hogy egy magamfajta buzi
zárt ajtók mögött,
kettesben,
letörölje egy gyerek arcáról
a miattatok hullott könnyeket.
