2019. február 11., hétfő

Veronika Kivisilla: November van...

November van
és busz
és esti csúcsidő

és a csúcsidő mint tudjuk az
ha a nap legrosszabb óóóráját
hosszan elnyújtják
mint mikor szökőévben pont a februááárhoz
csapnak hozzá egy napot

az emberek csöndessötétek
árnyékuk is feketébb mint máskor
időtöltésként összeszámolok
egy tucat szürke sapkát
mint valami komor mesében

egy férfi pár napos Sirpet olvas
épp azt az oldalt
ahol ismertetik a verseskötetem
és azt írják benne hogy időm
nagy részét buszon töltöm
a lap nem hazudik –
picit jogosnak is érzem
hogy folyton buszozásról írjak

én a Karltól kapott régi
gyógynövénykönyvet olvasom
és megtudom hogy a közönséges sarlófüvet
a veronica officinalist
régebben valódi sarlófűnek hívták
és hogy használ fulladás ellen
jó tudni ezt az
estilevegőtlenségbelicsúcsidősbuszon

de hirtelen
az Őszapó megállóban
tarka sapkás fiú száll föl
jámbor mint a harmadik testvér
húsvétitojás-arckifejezéssel
kezében átlátszó fedelű doboz
benne egy festett tyúktojás
két húshagyó keddi tejszínhabos fánk
és három mázas mézeskalácsszív

miféle nem létező
ünnepek ünnepét ünnepelhet
november közepén?

a mese annak rendje-módja szerint
minden epikus törvény alapján
véget ér
mikor a fiú leszáll a Szivárvány megállónál
szürkesapkásék pedig
tovább utaznak
és tán máig is buszoznak
ha közben meg nem…

--Fordította:  Lengyel Tóth Krisztina

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése