Miután elköltöztél, nyárra kiadtam a lakást,
csak mosni jártam oda, meg takarítani
a hetente cserélődő utazók után.
Amerikai egyetemisták,
egy német reklámzeneszerző,
argentin orvos az olasz barátnőjével,
belga nyugdíjas,
aki egy összehajtható vasalódeszkával érkezett,
és egy doboz pralinét hozott ajándékba.
Egy spanyol lány hónapokat kerékpározott
keresztbe-kasul Európában,
és itt találkozott az anyjával –
gondosan felcímkézett,
üres befőttesüvegek maradtak utánuk.
Egy kopasz, ír férfi hiányos fogazattal
és cinikus félmosollyal:
egy hétig rettegtem, hogy talán kábítószerdíler,
és itt fog lebukni, de csak két flakon hajsampont
és pár doboz sört találtam.
Mert mindenki után maradt valami:
aprópénz, gyűrött térkép, fél pár zokni az ágy alatt,
néhány sor egy képeslapon:
We had a great time in your flat.
De legfőképp szagok: tusfürdő, cigaretta, füstölő,
ismerős és ismeretlen ételek,
fűszerek illata, átizzadt ágynemű szaga.
Szeptember lett,
mire becsuktam az ajtót az utolsó mögött,
és hirtelen megéreztem, hogy hiába:
tucatnyi ország tucatnyi lakója
sem szellőztet ki téged az életemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése