Stewen Willis: Temperature Check

Each October my grandmother calls
to tell me she ain't

cooking for Thanksgiving this year.
How work ain't goin' good, how she tired, and how money is tight

She is known for her empty

threats.

Her hands don't know how not to
rip and steam and cut and bake.

She just calls to hear me
groan, grovel, and beg.

To hear me say how much I love her

cooking.

How ain't no banana puddin' like her banana puddin'
and remember the last time we let Phyllis make the mac and cheese?

This is nothing more than a temperature check.
To make sure I ain't forgot her

hands, and what they can do and make

like stuffing from scratch,

like cornbread with no Jiffy

like a way out of no way.

Breda Wall Ryan: Meditation

You don't need to believe in a god to pray,
you don't need faith in a creed,

or a blue-robed virgin to intercede,

or a saint as intermediary to plead your case.

Anyone can light a candle in the gloom,

sit in a quiet place and contemplate the flame,

a flicker strives for height, blackens the wick.

Wax heats and drools, smoke curls upwards.

You don't need words.

Send your longing out into the world and wait

for the emptiness inside to be filled.

All you need do is breathe.

That too is prayer.

Nádasdy Ádám: Hosszú zsinóron

Akkor hát szállni, jó,
most már hosszú zsinóron.
Fog a fiú,
lent szaladgál a réten,
én szállhatok,
csapkodhatok a napban:
rombusz-pofájú sárkány,
félköríves
mosollyal selyempapír testemen.
Így, megkötözve
szállok a szél torka felé,
a halál torka felé nagy vidáman,
visszaránt majd úgyis a fiú,
horgonyom.
Szorong, nem enged túl magasra
s a leesésemet
rohangálással képzeli
megakadályozhatónak.
Talán elkap, talán rázuhanok,
talán elröpülök.

JenniferPratt-Walter: You, I Said

The tiny star of your hand
nestles into mine

as we circle the block.

"Mommy,

who is more important,

me, or the whole world?"

This is a place, I thought, 

where words cannot bring us

safely back home.

"You," I said

as I gently let

the whole world down.

Harka Sára: Fogyókúra

Ideje leadnom
az évek alatt rám rakódott súlyt,
megszabadulni a feleslegtől,
hogy pehelykönnyűnek érezzem magam,
tündöklőbb formámba kerüljek,
úgyhogy állhatatosan edzek,
napról napra alakítom magam,
és leadok másfél kiló másoknak megfelelést,
fogyok öt centit a túlnagyacombomból,
leizzadok magamról tíz deka teljesítenemkellt,
leadok négy kiló szorongató emléket,
olyan helyekről, hol nem is tudtam,
hogy súlyokat tárolok,
lefogyok fél kiló majdalkalmazkodokot,
ellenben felszedek magamra száz gramm fontosvagyokot,
elengedek húsz kiló ellenem vétett bűnt,
szélnek eresztek kilenc különféle tartozást,
karcsúsodom az önostorozásban,
leizzadom a maradjakcsendbent,
és hízok helyette kicsit a hangszálaimra,
leadom az egykori alakom utáni sóvárgást,
és kidobom a mérlegemet.
Mióta napról napra formálódik az alakom,
muszáj lecserélnem a ruhatáramat,
letekerem a nyakamról a fullasztó emberek sáljait,
lerázom a vállamról az irigyek hangjának boleróját,
ellenben fel merem venni a nemálljól nadrágot,
kiürítem a zsebemből a vásárlással vigasztalódó tárcámat,
elengedem az ajándékba kapott, de sosem szeretett holmikat,
kevesebbet hordom a sikereimet zsugorító szemüveget,
elajándékozom a háthavalahabelefogyok szoknyákat,
lecserélem a berögzött, tanult bakancsot
egy saját kezem által formált,
pont rám illeszkedő
rózsaszín szandálra.
És máris:
mennyivel könnyebbnek érzem magam.

Szent-Gály Kata: Szerelem

Tenyerem igazi fészek
öt ujjam igazi ág
madarat nevelek benne
– és neked adom át
egy kézfogásban.

Ha megvigyázod: énekel
a hangja: igazi nyár
ha nem figyelsz rá: elrepül
– de vissza nem talál
hozzám se többé.

Linda Susan Jackson: Intuition

And somewhere in the wilderness of making
decisions, my great-grandmother said to me

Everything don't need to be told. Some things must.

I knew then but not when I would write

poetry, for the poet stands outside a locked

door and rings the bell once, knowing that

once can mean always, that one more is too

much, that just enough opens the door

of the page onto a mirror where beauty

and ugly show up, unreconciled,

where what it feels like to love and be loved

is seen, that place between don't and must tell.

Kevin Kantor: AFTER HE TELLS ME THAT POEMS ARE FOR HOPELESS ROMANTICS, I TELL HIM

poets                are not hopeless anythings

if we were        we would not write poems

let alone entertain the notion that anyone cared

to listen

listen to these words

                            words

                                    words

they are a clumsy sort of close-up magic

a trick deck that wants to let you in

on the secret, try on all of its suits

watch as i pull the past out of my hat by its ears

alive again and now in need of feeding

my words are thick with fur

gentle beasts born of a hunger

you will regret to mistake for hopelessness

Kiss Judit Ágnes: Két japán rajz

1. Ölelés

az úton
két árnyék
aztán csak egy

a vízen
két örvény
aztán csak egy

az ágyon
két párna
aztán csak egy

2. Szakítás
az úton
két árnyék
aztán csak egy

a vízen
két örvény
aztán csak egy

az ágyon
két párna
aztán csak egy

aztán csak egy

Maureen Curran: Shelter

When I hear "Shelter from the Storm"
I wish I'd written it.

It's one of those songs you sing too loud in the car,

that you feel in your stomach.

Or that poem I read about learning the names

of flowers in Irish in Glencolmcille,

or that one about the whirling exit of a boat leaving St Kilda.

A beautiful poem gathers you into it,

takes you out of yourself, makes you better.

You enter it by back doors and chimneys

with the draughts and rattles.

Stepping over screeching floorboards,

and stair treads, you hold your breath.

You know its perfect lines are taut enough

to bear the weight of your own thoughts

landing like crows,

fit enough to offer them canvas, stave.

You wander the poet's shadow-house,

make yourself a cup of tea,

get to know your host better.

You recognise in his face

a cousin, brother, angel, teacher

and you give yourself over to the teaching.

You are slow to leave but

wary of out-staying your welcome

you gather yourself off the bare boards,

hoping there is some dust in your pocket

and that down the line you'll find it in the lint,

the memory of your soul being touched.

Come in, it'll say, I'll give you shelter from the storm.

Nagy Brigitta: Fordul

rendet kellene tenni
felkaparni a mindennapok lerakódásait
megtalálni amiről nem tudod
mikor fordult át észrevétlen a másik oldalára
pedig sokszor olyan könnyűnek ígérkezik
reggel jólesik az aprólékosan elkészített kávé
meg a szavidőn belüli toastkenyér félig megpirítva
a szobanövény élénkzöld létezése bizonyítja
hogy a gyökérzet épp annyi tápanyagot kap
amennyire szüksége van a fejlődéshez
a könyvtári könyvek időben kerülnek vissza a polcra
a csekkeket nem kíséri felszólító levél
és az ismerősöktől kapott üzenetek
mindig az utolsó találkozóról szólnak
amit feltétlenül meg kell ismételni
mértéket tartok
tartom a mértéket
de amikor átfordul
akkor történik valami
amiről nem beszélhetek
amikor csukva maradnak
az ágy alatt felejtett könyvek
és éjszaka túl sokat szemlélem a sötétséget
a kávé hidegen tej nélkül is elfogy
a növény meg mint a merülő telefon
majd úgyis túléli valahogy
az evés ösztönszerűsége ingerültté tesz
a pénz jelenségét hirtelen mégsem értem
hallgatok mindenkit
de a közlésem megakad
a társaság feszít
a magány szorít
nehezen látok ki a szabadba
elvonja figyelmem
az ablak két üveglapja közé szorult
katicabogár teste
színétől már megfosztotta a nap
kavicsnak tűnik mozdulatlan
és ahogy elemzem egykori mintázatát
eszembe jut
azon a napon veszhetett el
amikor annyit nevettünk
hogy már nem érdekelt
ki milyen számot dobott
talán a szekrény alá gördült
ott van amit keresek
kavicsnak tűnik mozdulatlan
négy fala közt találok magamnak helyet
egyes vagy hatos
ha újradobok
csendben vele fordulok

Raych Jackson: An old photo

I only recognize my smile. My
elbow bone almost splits skin.

Misery is a funny secret. I'm sure

that's what I'm laughing about

in the picture; how I can shrink

in front of friends but swell

with compliments. Who'll pray

for me before I'm all gone? In

church, I learned to stop eating

when I want something from God.

Fasting shows devotion. I am ready

to be happy despite the hunger.

Small. Bad at taking up my own space.

Technically, a skeleton has great

bone structure. High cheekbones,

always smiling or at least showing 

familiar teeth. My body fades &

the picture stays the same. I remember

that dress. I wasn't able to fit it

last year. Almost threw it away.

Hi Jin: Rock

When I die I wish to be a rock

dropped into a shallow river.

In three months it will be girdled

with moss, its bottom firm in the mud.

Soon fish arrive to store 

their eggs in the notches and cracks.

In time baby fish will find holes

and settle beneath the rock.

Then come turtles that love

the shade behind the rocky shoulder

and the taste of ducklings swimming by.

A few snakes sense life in the water,

so they creep over, digging tunnels,

sharpening poison; they climb up

to sun their bellies on the rock--

I don't budge.

Böszörményi Zoltán: Másféle nyár

Ez a vers eszköz.
Csak egy percre bérelem ki,
hogy a tudatodra hassak.
Azt tervezem, miként a trójai falovat,
belopjam magam a gondolataid közé.
Azt akarom, szeresd a feletted
tétovázó felhőt, képzelődj
múlt nyarakról, légy bizakodó,
felettébb derűs.
Ha így teszel, ezzel engem is befolyásolsz,
engem, aki azért béreltem ki ezt a verset,
hogy belopja magát a gondolataid közé,
megigazítsa egy félresikerült, izgága mondatodat,
kíváncsi tekintettel fürkésszem a látóhatár alján
bujkáló bizonytalanságot,
felhagyjak a kétkedéssel,
ha a Rákóczi út homályában lenge,
könnyű széllel találkozom,
s arról képzelődjem,
milyen jó erre sétálni
ebben a versben,
minden gond és kötelezettség nélkül,
hogy ezt az érzést neked is átadjam,
vedd kezedbe,
halld ki belőle a nyár tompa szívverését,
szívd magadba illatát.

Dorianne Laux: Family Stories

I had a boyfriend who told me stories about his family,
how an argument once ended when his father
seized a lit birthday cake in both hands
and hurled it out a second-story window. That,
I thought, was what a normal family was like: anger
sent out across the sill, landing like a gift
to decorate the sidewalk below. In mine
it was fists and direct hits to the solar plexus,
and nobody ever forgave anyone. But I believed
the people in his stories really loved one another,
even when they yelled and shoved their feet
through cabinet doors, or held a chair like a bottle
of cheap champagne, christening the wall,
rungs exploding from their holes.
I said it sounded harmless, the pomp and fury
of the passionate. He said it was a curse
being born Italian and Catholic and when he
looked from that window what he saw was the moment
rudely crushed. But all I could see was a gorgeous
three-layer cake gliding like a battered ship
down the sidewalk, the smoking candles broken, sunk
deep in the icing, a few still burning.

Tobias Lorowicž: Csendpicúr

Én vagyok az a néhány
mókás másodperc
aki dúdolni kezd
éjjelente a fejedben.
Pontosan azelőtt hogy aludnál
és pontosan azután mikor a követelések
visszhangzása kinyögte utolsó hangjait
koponyád térfogatában.
Én teszem fel a kérdéseket neked
amikkel másokat bántottál meg
jóllakott ábrázat maskarája mögött
védve a támadásoktól.
Én éneklem azt a dalt
amitől menekülsz mindig
amiért kiabálsz és elrohansz
arra a helyre amit letagadnál
mindenki előtt.
Nem akarsz hallani engem
pedig az a dallam vagyok
amit a saját bőrödre írtál fel
titkolt akaratod hangjegyeivel.
És látni sem akarsz engem
mert soraimból olvasni tudnád
a vádló szavakat amik elől rohansz
mióta magadat megismerted.
Én a csendesség vagyok
aki miatt folyton lármát csapsz
magad körül és magadban.
Az agyad kérgében lakom
és ezt jól tudod;
nem lehet olyan lárma
és nem lehet olyan csend,
hogy ne halld amit én dúdolok.

Gulisio Tímea: Csendünk

Összes sejtem boldog.
Nyüzsgés a bőröm alatt:
A mindenek szeretése.
Mint a lekvárban összeérnek az ízek,
és már nem füge meg gyömbér,
Hanem egyben van,
És így az, ami,
A kis fanyartól édesebb az édes.
Mint Bach kettősversenye sem csak
Egy szólam meg még egy,
Hanem ahol az egyik hallgat,
A másik tölti be.
Egymásban folytatódnak,
Így már nem szentségtörés,
Hanem isteni jóváhagyás,
Hogy a csendbe belebeszélnek.

Brian Bilston: Odds

The chances of winning the lottery
are 1 in 45,057,474,

or, to express this probability

in a non-mathematical way,

quite slim.

Statistically, being crushed to death

by a vending machine

is a far more likely occurence -

particularly for me,

as I use vending machines a lot

and I've never bought

a lottery ticket.

Judith Viorst: Anniversary Dinner

Whatever it is

That teases the palate,

Amuses the bouche,

Fizzes the 

champagne,

Puts the voilà in foie 

gras,

Sizzles the

chateaubriand,

Lifts the soufflé,

And makes of this 

dinner

A bit of heaven on 

earth,

Makes you the

favorite meal

Of this gourmet.

Brian Bilston: The Greatest President America Never Had

That Snoopy never became President
is now generally agreed upon

to be one of the great lost opportunities

of twentieth-century politics.

He would have got my vote,

had I been an American citizen

and had an anthropomorphised cartoon beagle

been allowed to run for office.

Yes, I know there were times

when he could be selfish or difficult - 

and it's hard not to feel sorry

for Charlie Brown, poor kid -

but look beyond that,

and you'll find loyalty, empathy,

kindness, dogged common sense.

And lots and lots of dancing.

He'd have pulled out of Vietnam earlier.

Carried the flag for civil rights.

Repealed the second amendment.

Sat down with Khrushchev.

Grand claims to make, perhaps,

of an anthropomorphised cartoon beagle;

but nothing is impossible and Snoopy was a guy

who achieved nothing every day.

A. R. Ammons: Salute

May happiness
pursue you,

catch you

often, and,

should it

lose you,

be waiting

ahead, making

a clearing 

for you.