Összes sejtem boldog.
Nyüzsgés a bőröm alatt:
A mindenek szeretése.
Mint a lekvárban összeérnek az ízek,
és már nem füge meg gyömbér,
Hanem egyben van,
És így az, ami,
A kis fanyartól édesebb az édes.
Mint Bach kettősversenye sem csak
Egy szólam meg még egy,
Hanem ahol az egyik hallgat,
A másik tölti be.
Egymásban folytatódnak,
Így már nem szentségtörés,
Hanem isteni jóváhagyás,
Hogy a csendbe belebeszélnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése