látod, felejtek én is,
a telefonszámodat már régóta nem tudom,és a kedvenc színedet sem,
de van, amire emlékszem még,
a lassú esõkre például, amikor ernyõd
alatt bújtunk össze,
vagy az ébredésre melletted,
a reggelekre az ágyunkban, mutasd az arcodat,
súgta a tükör a fürdõszobából
vagy amikor sétálni mentünk,
és hiába a sötét, nem féltünk semmitõl,
talán mert nem hallottuk, hogyan
roppantak körülöttünk a fák,
hûvös volt, hogy ne fázzam annyira,
megszámoltam hányszor koppan
a cipõd sarka az aszfalton amíg hazaérünk,
látod, vannak ilyen emlékeim,
elõkerülnek néha, akár az elveszettnek
hitt dolgok, most is ilyenek jutnak eszembe,
ahogyan ülünk itt egymás mellett a buszon,
mint az a régi, nyári éjszaka,
de hiába, te félúton leszállsz
én a végállomásig megyek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése