Egyszer majd Wagnerhez is felnövök,
hátradõlök, behunyom a szemem,
és lesz min gondolkoznom, nem muszáj
körbe pislogni, hogy tápot keressek
csak ímmel-ámmal mûködõ agyamnak.
Egyszer majd Wagnerhez is felnövök.
Elsõ barátnõm szülei (a néni
erõs állkapcsú, kutyamosolyú,
a bácsi hosszú, ájtatos) – nekik
Wagner volt a csúcs, én meg lementem
egészen mélyre, osztálytárs dobolt,
s volt pofám énekelni. Szégyen.
Egyszer majd Wagnerhez is felnövök,
és akkor én leszek a papám.
Sohasem kérdezett, vagy én nem válaszoltam.
Meg volt fagyva és Wagnert hallgatott,
elmentem mellette, jól kikerültem,
s most elállja itt a kijáratot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése