Ajtót ablakot lecserélni
Az ablakon kihajló alak
on az arcot. Az ajtón belép
ő szívverését kicserélni
Megteríteni fekete abrosz
szal leterített asztalon pap
ír tányérokkal ezüst evő
eszközökkel bádogpoharak
kal ökörvér színű asztalken
dővel Két személyre akárha
az egyik nem is jön el A fog
piszkálókról sem megfe
ledkezni a bors- s a sótartó
mellett Leülni Ez amolyan
próbaülés Élvezni hogy más
ként buknak a fények az új ab
lakon át a fekete abrosz
ra Felállni Visszatolni a
széket az asztalhoz. Néhány fa
hasábot dobni a kandalló
merengő vörösébe Megi
gazítani a függöny elmoz
dult ráncait és eltűnődni
keveset azon hogy a ráncok
nak is van egy meghatározott
rendje S mennyire taszító egy
fölvarrott arc dúcolt simasága
Kimenni az előszobába
Belenézni a tükörbe De
csak amolyan elsuhanósan Hogy
a vonások másnapossága
ne legyen kivehető S a nap
szak is legyen bizonytalan Bár
nem égnek a lámpák lehessen
este is Éjszaka amikor
eljönnek Vagy hajnal Akár dél
A fogason lógó kabátban
megköt az idő Hajdani csa
vargások áporodott illat
át elnyomja a hideg A kop
ott molyrágta szövet fél élet
összes pecsétjét hordja Rúzs-
és whiskyfoltok Hányások
a vízmosásban Fűre dobot
szeretkezések pecsétjei
A teraszra kilépve várat
lan erősséggel csap meg a hars
levegő Tavasz van épp s a fák
a lombbal Vagy nyár van már s az ág
virággal Bár ősz is lehet mert
dús gyümölccsel Vagy tél halállal
A kertben fekete rigó gyil
kol egy kalitkából szökött ka
nárit Ám már rá is macska les
Kavicscsikorgás de az úton
senki A szemközti tűzfalon
makacsul tagad a repkény Holt
idény Hallani ahogy a szív ki
hagy De csak pillanatokra Ily
enkor szikrázik fel s pupill
lák mögött a sötét Eszmélet
tel nem leht befogni a táj
at Vissza A világ kint reped
Nem lehet sokáig halogat
ni Megint a függönyök melyek
rézsút vágják meghatározhat
atlanná a látványt A vára
kozás egy ponton túl fájássá
torzul A sárga háznak háttal
A macska rigót zabál Halla
ni a vékony csontok roppanás
át Hallani a csont ahogy rop
Meggyújtani a lila gyertyák
at alpakka gyertyatartókban
Ellépve szemlélni az arány
okat Egyforma távolságra
minden idegen Az érinthet
őség kételyei megnőnek
Leülni keresztbe tett lábbal
Szemlélni a tárgyak árnyékát
míg kint ajtónak feszül a szél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése