A bolygó leér a nyitóáhítatra,
Majd finom vizű tavakkal lepi meg
A falunap vendégeit.
Büszkék rá és megnyugvással veszik;
Vastag verőfény, a lugas fölött
Minimummadarak, szép délután.
Ez a cseresznyefa a kertben olyan,
Hogy az apropóján még mindig
Családot tudnék alapítani,
Mondja az egyik idősebb úr,
És úszik egyet a tóban, amit
Az udvaron közben kicsomagoltak.
Történelem vajon és lassú lángon,
Malváz borok, illattalálkozások,
A világ utolsó szép délutánja.
Óra tízkor kell elindulni,
Hogy kényelmesen hazaérjek,
Mondja a bolygó, az órájára néz.
Búcsúzkodás // Mikor költözöl már
Haza, fiam? // Búcsúzkodás,
A környék egyetlen produktív
Szénképletével a háttérben, és
Búcsúzkodás // Búcsúzkodás // és
Végül ott marad a falu.
A tavakat hideg szél nyalja át,
S már befelé néz az erősebb kutya,
A kert végében illedelmesen
Áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése