Jaj, ne csináld már, hogyne szeretnélek!
Most csak azért, mert nem mondom folyton?
Ha untalan szól, bazári az ének,
Ezért van, hogy inkább magamba fojtom.
Igen, tudom, eleinte mondtam.
Ne hülyéskedj! Milyen beetetés?
A rigó is tavasszal szól; nyomban
Elhallgat, ha beérik a vetés.
De attól még a nyárnak sincs baja,
Nem reklamálsz a madárnál bután,
Nem hiányzik a csicsergés zaja,
Twixből is elég az ötödik után.
Nem szökken ajkamról örök öröm,
Nehogy kijöjjön a könyöködön.
-- Papolczy Péter fordítása
Szabó Lőrinc verziója:
Szerelmem, bár gyengült látszatra, nőtt;
Csak modora változott, ő soha;
Árú az érzés, melynek nagy becsét
Folyton zengi tulajdonosa.
Új volt szerelmünk, s még csak tavaszán,
Hogy annyit köszöntötte a dalom:
Így csattog nyárelőn a csalogány
S elhallgat az érettebb napokon;
Nem mintha nem volna oly szép a nyár,
Mint mikor a gyászdalt leste az éj,
De vad zenéje kertünk terhe már
S mézét veszti a túlgyakori kéj.
Kihagyok hát, mint a fülemile:
Fél dalom, hogy fárasztalak vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése