Nézd a tükröt, szerénykedni nem cél,
Az arcod tesz túl csak a hajadon,
Megérett az idő, hogy utódot nemzél,
Legyen eggyel kevesebb hajadon.
Nincs az a nő, ki annyira dögös,
Hogy nemet mondjon déenesedre.
Mi van fontosabb, mint az örökös?
Az önszeretet? Semmi esetre.
Anyád tükre vagy; látva arcodat
Tudja, ő sem volt mindig vén mammut.
Így őrzi fiad ifjúságodat,
Mikor mamunak mondod a hamut.
A szingli lét ha jobb tetszik néked,
Profilképed őrzi csak emléked.
--Papolczy Péter fordítása
Ugyanaz Szabó Lőrinc fordításában:
Nézz tükrödbe, s mondd az arcnak, melyet látsz,
Most kell mását megszerkesztenie;
Ha most nem újítod, friss dísze elhágy:
Minket csalsz s anya-üdvöt ölsz vele.
Mert hol a szép, ki méhe parlagát
Elzárja férji szántásod előtt?
S a balga férfi, aki önmagát
Imádva, sírba öli a jövőt?
Anyád tükre vagy: édes tavaszát
Láthatja benned; s te is így fogod
Nézni vénséged ablakain át,
Bár ráncosan, mai arany korod.
De ha múlásnak szánod életed,
Halj magad, s képed együtt hal veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése