2019. augusztus 28., szerda

Pál Sándor Attila: Kevert

Nem tudom, meséltem-e neked, hogy volt nekem egy hóbortos,
harmadik nagyapám. Cipész volt, folyton lógott a szájából a
cigaretta és zakóban járt. A válltömésén és a zsebeiben állt
a pernye, vastagon, és dohányszemcséket hullatott mindenfelé.
Sosem aludt, ezt mondta, meg én sem láttam, mégis
mindig tudta, mit álmodtam. Folyton előadta,
hogy ő életében egyszer nézett rá az órára és azóta
tudja a pontos időt. Egyszer láttuk, ahogy egy gólya
belerepült a távvezetékbe és agyonvágta az áram. Utána vitt
először kocsmába. Az én harmadik nagyapám az Istent akarta
lefényképezni, a régi Prakticájával a legváratlanabb
helyeken és időpontokban beleexponált az arcomba vagy az
égbe, és aztán a sötétkamrában imádkozott.
Azt hiszem nem meséltem neked ezt. Végül aztán az ő temetésén
jutott eszembe, hogy a sírásók tulajdonképpen angyalok, igazi
angyalok. Berúgtam velük aznap, kevertet ittunk, szerették.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése