elmeséli megigazulását.
Néha rám néz, hogy értem-e,
mintha a törtek összeadását
mondaná, válaszra nem vár,
elég, ha nézek, és ha hülyén
nézek, elmondja máshogy is
(nem elég fölül összeadni
meg alul összeadni:
figyelj, vegyünk egy tortát),
nem érdekli, figyelek-e,
csak hogy elmondhassa
- mellesleg értem is -
embertelen magányát,
emberek nyűge nélkül
berendezett világát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése