letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra,
amelyet ha éjjel bekapcsol az ember, és zajt
érzékel, rögzíti. reggel aztán zajonként
visszahallgatható. tulajdonképpen arra voltam
kíváncsi, beszélek-e álmomban, és ha igen, mit.
eleinte úgy tűnt, semmi érdekes. egyszer kimentem
vizet inni: padlónyikorgás és ajtócsukódás.
elment az ablak alatt egy-egy autó.
párszor átfordultam az ágyban.
beazonosíthatatlan sistergésekből is akadt
jó néhány percnyi. aztán fél négy felé kimondtam
a nevedet. álomra nem emlékszem. azt hittem,
már hónapok óta nem gondolok rád. reggel lett,
ülök az ágy szélén, kiszolgáltatottan a hangomnak
és a nevednek. ennek a reggelnek a napját majd
azzal töltöm, hogy megmagyarázom magamnak
a szerelmünket. mert ennyi hónap után értenem kéne:
beazonosítható és beazonosíthatatlan zajokból álltunk össze.
és csendekből, amelyek semmilyen körülmények
között nem hallgathatók vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése