Ludvik Askenazy: Lárma

Az ember megszületik és máris
kiabál.
Senki sem érti,
de mindenki örül.
Itt vagyok! kiabál az ember,
eljöttem élni.

Jó helyen vagyok?
Jó embereknél születtem?
Nyájas évszázadban?
Nem viselek véletlenül háborút?
Eltörölték már itt a rabszolgaságot?
Megfelelő színe van a
bőrömnek?
Származásom rendben van?
Szabad lélegeznem?
Akkor jó. Köszönöm.

--Zádor András fordítása

Joseph Fasano: Urgent Message to a Friend in Pain

I have to tell you
a little thing about living,
(I know, I know, but listen),
a little thing I've carried

in the dark:

Remember when you saw the stars of childhood,

when you knelt alone and thought

that they were there for you,

lamps that something held

to prove your beauty?

They are they are they are they

are they are.

Lucian Blaga: Fölirat

Az utak, melyeket nem járunk,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.
A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is föltárják lényünket, maradéktalan.
A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik titkon bennünk a hazát.
A magvak, melyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák, végtelenül az életet.
A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást.
És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a vers.

--Fordította: Lengyel Ferenc