Barukh: Három hónap

barukh egyik legtraumatikusabb
gyerekkori élménye az volt
amikor joszef egyszer
nem beszélt vele

három
hónapig

kis barukh
tizenhét éves volt
és összevitatkozott joszeffel

összeveszekedett

valamin

valamin
ami fontos volt

de nem
olyan
fontos

joszef mondott valamit
mire kis barukh nekitámadt
mire joszef visszatámadt
mire egymásnak feszültek

érvek is
és érzelmek is

nem értettek egyet

és nem tudtak
dűlőre jutni

mindketten
meg voltak győződve arról
hogy nekik van igazuk

és joszef
megbántódott
és megharagudott
és elkezdett nem beszélni
kis barukhhal

és amikor kis barukh látta
hogy joszef nem beszél vele
akkor ő sem beszélt joszeffel

először csak a vita napján

aztán másnap reggel sem

kis barukh így ment el iskolába
joszef így ment el dolgozni

kis barukh nem sokkal azelőtt
ment át egy másik iskolába
nem érezte magát magabiztosnak

mondjuk
soha nem érezte magát magabiztosnak

délután hazamentek
az iskolából és a munkából
és továbbra sem beszéltek

sosáná nem viselte jól a csendet

mind joszefnél
mind kis barukhnál
kampányolni kezdett
hogy kezdjenek el beszélni
egymással

joszef azt mondta sosánának
hogy csak akkor kezd beszélni
kis barukhhal
ha kis barukh
bocsánatot kér tőle

kis barukh azt mondta sosánának
hogy nem kér bocsánatot
mert nincs miért
bocsánatot kérnie

így telt a vita utáni nap

aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő…

két hónap
kb

egy lakásban laktak
joszef
sosáná
kis barukh
és kis barukh testvére
ugyanazokat a helyiségeket használták
de joszef és kis barukh
nem beszélt egymással
nem is nagyon néztek egymásra
csak kerülgették egymást némán

sosáná nagyon rosszul viselte a csendet

mind joszefnek
mind kis barukhnak
könyörgött
hogy kezdjenek beszélni

de joszef feltétele nem változott
és kis barukh nem akart
bocsánatot kérni

nem sokkal a vita előtt történt
hogy kis barukh jelentkezett
a cambridge-i egyetem
angol nyelvvizsgájára

előtte már volt
egy sikertelen nyelvvizsga-kísérlete
szóval rengeteg tanulással
gyakorlással
és szorongással
készült a második kísérletre

úgy gondolta
hogy joszef tudja
mi játszódik le benne
a nyelvvizsgával kapcsolatban
és hogy legkésőbb
a nyelvvizsga előtt
majd fog hozzá szólni
valamit

eljött
a nyelvvizsga előtti nap
és kis barukh nagyon várta
hogy joszef szóljon hozzá

valami biztatót

kis barukh nem várt megbocsátást

nem várt kedvességet

csak valami közhelyes jókívánságot

hogy hajrá

vagy csak egy pillantást

legalább

de nem kapta meg

este

és nem kapta meg reggel sem

kis barukh nyelvvizsgájának reggelén
joszef úgy ment el dolgozni
hogy rá sem nézett kis barukhra

akkor
azon a reggelen
győzte le joszef kis barukhot

akkor
azon reggelen
nyerte meg a vitát joszef

akkor
azon reggelen
kis barukhban
összetört valami

hit

valami
kimondatlan
meggyőződés

hogy minden vita
és nézeteltérés ellenére

joszef ismeri és szereti őt

kis barukh azon reggelen
szembesült azzal
hogy joszef
csak feltételekkel
szereti

és kis barukh
elvesztette
a maradék önbizalmát is

nem csak az utcai önbizalmát
ami soha nem is volt neki
de a kozmikus önbizalmát is

ami abból a hitből táplálkozott
hogy ő
kis barukh
feltételek nélkül is
szerethető

legalább a szülei által

így aztán
nem sokkal
a nyelvvizsga után
amikor sosáná odament
kis barukhhoz
és azt mondta neki
hogy ő
mármint sosáná
belebetegszik
és belepusztul
ebbe a csendbe
akkor másnap
kis barukh
egy feltételek nélkül
nem szerethető kis barukh
odament joszefhez
és bocsánatot kért tőle

valamiért
amiért
az a kis barukh
aki még azt hitte
hogy szerethető
feltételek nélkül is
nem tudott volna bocsánatot kérni