csak a szürke alkonyat. ...
Csak a tág függöny-nyílásban
dermedező téli nap.
Csak a pihe-kergetőzés,
gyors, cikázó villogás.
Csak a hó, csak a tetők, és
körös-körül semmi más.
S a zúzmara rajzol újra,
s felsajog a tavalyi
tél nyomasztó mélabúja,
egy másik tél dolgai,
és ismét belém nyilallnak
oldhatatlan bűn gyanánt,
és a keresztléces ablak
enyhíti a fahiányt.
De a függöny szárnya lebben,
vad remegés kap bele.
Lépteiddel mérve csendem,
mint a holnap, lépsz be te.
Állsz az ajtófélfa mellett
hófehérben, gyermeteg.
Tán ruhád a könnyü pelyhek
anyagából vétetett.
(Fordította Lator László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése