Hervad már ligetünk, díszei hullanak,
pakkos hajléktalant fürge rendőr kísér.
Nincs rózsás labyrinth, s a Dankó utca-
Magdolna utca sarkán nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia: a Micimackós Játszótér
láncokkal-lakatokkal megszigorított rabszürke
kapuja zárva, tarlott bokrai közt nem
szórakoznak az utcagyerekek. Nem búg a gerlice,
s "Kovács János háza" helyét benőtte a fű.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott,
s most a Városüzemeltetési Szolgálat
Közrendvédelmi Egységének
éjfekete terepjárója köröz.
A járókelők ábrázatán néma homály borong.
Szomorú s kiholt reklámszatyraikban nem
mosolyog gerezd; szőlő, szappan, szalámi
nem illatoz.
A tündér szerencse kukáról kukára jár.
Egy gyenge széltől földre teríttetik Ámor,
a féllábú, vak koldus, s a Polgármesteri Hivatal
Ügyfélszolgálati Irodájának átellenében mint
kis nefelejcs, enyész.
De oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
s lám szárnya alól minden zsenge virág és
kikukázott hiábavalóság
bombaként csapódik a földbe.
Itt hágy, s vissza se tér majd rettenetes korom.
Róma ledűl, s én zöld lugasok közt járva
fekvő villamosok rút fedezékéből nézem
rongált Budának tornyait, s Lollim felrepedt,
véres szemöldökét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése