hányódjék az a szép piros napernyõ
és berozsdásodjanak ízületei, szó nélkül
tûrted, hogy a szél leverje
a madáretetõt, elhanyagoltad
a rózsaágyásokat, nem viselted gondját
a földet gömbölygetõ almafának. Idõ híján
vagy szórakozottságból
annyi mindent hagysz meghalni magad körül,
hogy saját házadban már csak a
léghuzat frissíti fel szemed
– s még csodálkozol, csodálkozol,
hogy nyáron is átkarol a hidegség.
-- Lackfi János fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése