besüt a nap az emlékeimbe
ráragyog az alsórakparton
sétáló magunkra kezünkben
tölcsér szánkban a málnaízű
nyár hogy lubickol a fényben
a tétova mozdulat ahogy
bronzvörös tincsemet a fülem
mögé simítod semmiség volt
súgom az agyamnak de milyen
jó felbontású szelfit képes
csinálni a hippokampusz jobbat
mint az ájfonom és a mentést
tényleg másként végzi
nézem magunkat tekinteted
átizzik téren és időn
s nekem minden ellened
szóló érvem elolvad mint
málnafagyi a déli nap
hevében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése