Az ég arcán egy gondolat: sötéten
egy felhő száll át, gyászos és komor;
mint nagybeteg ágyán a láz hevében,
hánykolódik a szélben a bokor.
A menny bosszúsan, tompán fölmorajlik,
nehéz pillái megvonaglanak -
Így rebben a szem, ha sírásra hajlik,
s fakó fény lobban a pillák alatt.
A láp hidege a síkságra árad,
a puszta fölött pára kavarog;
az ég utána gondol bánatának,
és kiejti kezéből a napot.
--Fordította: Rónay György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése