1
A levegő jég és üveg,
megyek, a hó ropog alattam;
gőzt fúvok, szakállam zizeg;
tovább, tovább csak szakadatlan!
Hogy hallgat az ünnepi táj!
Holdfény hull az öreg fenyőkre,
s mintha vonzaná a halál,
úgy ejti ágát mind a földre.
Dermedj át, fagy, a szivemen,
hogy dúló, vad tüze megálljon
és végre bent is csönd legyen,
mint itt az éjszakai tájon.
-- Fordította: Szabó Lőrinc
2
Farkas vonít, s a tar berek
az éj nyugalmát fölriasztja
- mint anyját éhes kisgyerek -,
sürgetné: lesz véres falatja?
Rohanva hó-pusztákon át,
a szél fákat bőszülve zúgat,
veszettre nyargalná magát,
ébredj, szivem, s jajgasd ki búdat!
S halottaid hadd keljenek,
sok kínod is: bús éji horda,
hadd kapják el viharszelek,
észak zord népe hadd sodorja!
--Fordította: Áprily Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése