Mondd csak,
Szebb volt-e Vénusz egykor
Tenálad,
Mikor fodor hullámokon
Ívjáratos kagylóba lengett,
S a ráncoló víz
A part felé sodorta?
Vagy szebb-e Botticelli álma,
Mint az enyém,
S azok a festett rózsabimbók,
Amikkel megdobálta szíve hölgyét,
Különbek-e,
Mint a szavak, miket elédbe fújok,
Hogy eltakarjanak a ködlő
Ezüst csillámló fátyolába.
Libegve
Állasz előttem
A hullámos, kék levegőben,
Fényes szelek övével,
Tiporva a verőfényt,
És a habok, mik megelőznek,
Lágyan redőzik és zilálják
Lenn a fövényt a lábaidnál.
-- fordította Kosztolányi Dezső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése