Szöknek a szőkés hajnali álmok
résnyire nyíló szem kapuján át.
Barna szemedben kerge hiányod,
felkutatom tudatod paripáját.
Én nyitok ajtót szádon a számnak,
bőröd alatt remegő tenyeremmel
feltérképezlek, csodatájat:
dimbek-dombok, s néhol a tenger.
Felreppenne hasadról az éjjel
rátelepült félelmetes angyal.
Nem hagyom, átölelem, hadd féljen,
rávasalom testedre hasammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése