ha zár a múzeum, lecsorog a látvány,
pocsolyákban, tócsákban gyűlik a képek alatt,
mint gyerekkocsi alatt a vizelet.
Aztán reggel, pontosabban pirkadatkor
jön a visszajátszás, és a látvány uralni
kezdi a vásznat és a teret, és a steril
szagtalanság szinte önmagát veri át.
Lépj be ebbe a tocsogós elfolyásba,
és megérzed lábadon a locska folyót,
a váratlan ránőtt, festői strandpapucsot,
mely idegen látványok felé cuppog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése