A csicsergés volt az egyik, ami miatt apám beleszeretett
a kis hegyi faluba, mert Isten itt a vonatkürtből
átköltözött az énekesmadarak torkába, akik mintha a szomszéd
szilvafájáról adták volna a szájába, hogy fiam,
olyan hosszú már a séród, tojást lehetne benne költeni,
anyám kezébe meg a hajnyírót, melynek mentén szállt
a hajam a szomszéd kertjébe, a kismadár pedig csak addig
hallgatott el, míg összegyűjtötte a hajszálakat a fűből.
A szomszéd szilvafáján vörösbegy énekel most is,
megköszönöm anyámnak a frizurát, majd óvatosan
igazítok a nejlonzacskó száján, ki ne fújja a szél a nyírás közben
összegyűjtött hajszálakat, fészket formázok a kis halomból,
majd a veranda oszlopai mögé bújva várom,
mikor rakja le tojását a vörösbegy, hogy az Isten végre
átköltözzön az apám után maradt csendből
egy énekesmadár torkába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése