ebéd után, aztán együtt vetkőztettük
le a barbimat, hagytam, hogy magához
ölelje a délutáni alvás alatt, én
a puha, zöld maciját kaptam cserébe,
ébredés után az udvaron játszottunk,
akkor történt, az óvoda végébe
szaladtunk, a nagy piros kerítéshez,
nem volt más, csak mi láthattuk
kukucskálva az igazat, hogy odaát,
az ovin túl apró sárkányok élnek,
egy bácsi valami gépet irányítva
szülte és szülte őket, mi meg csak
néztük, ahogy cikáznak a fények,
ott álltunk, és képtelenek voltunk
belátni, hogy többet nem tudunk
majd ugyanott állni, nem nézhetjük
meg újra őket, de jó belegondolni,
hogy együtt szorult össze a gyomrunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése