nem vagyok kivilágítva.
Nincs macskaszemem.
Random csomagocskákat dugok a táskámba.
Idegen címekre járok haza.
A családnevemet memorizálom.
Kapukód-kombinációkon agyalok.
Bármit főzök, bezacskózom.
Listát készítek a megennivalókról.
Kipipálom a tételeket.
Időnként hívást érzek.
Ülök a dolgozószobámban, és várom a jelet.
Ha pittyegést hallok, felvillanyozódom.
Mielőtt kimegyek a hallba, megnézem, hány kilóméter.
Ha bemegyek egy kávézóba, háromjegyű számmal köszönök.
Be se megyek.
Kint várok az esőben.
Ha meglátok bármit, kedvem támad elvinni bárkinek.
Néha felkapok a hátamra egy nagy és nehéz valamit, és le-föl szaladgálok vele a lépcsőn.
Olyan ügyekért is jó sokat pedálozok, amikért nem kéne.
Olyan sofőröknek is beszólogatok, akik a közelembe se jöttek.
Időnként célt tévesztek, olyankor megpróbálom újratervezni az életem.
Álmomban sötét lépcsőházakban bolyongok.
Dézsatavak és mentaligetek közt oldalazok egy végtelenbe nyúló függőfolyosón.
A lift egy állat gyomra, a csengőgomb egy szemgolyó, az ajtóban én állok.
Az utcán futva sétálok, és ijesztgetem a gyalogosokat.
Messziről köszönök a hozzám hasonló színű embereknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése