Mint a metrón kihelyezett kuponok,
Miket senki nem vesz el, csak nézeget,
Beváltatlan szívem is úgy kuporog,
Őrizve kis ujjlenyomat-részedet.
Te vagy, ki levesz, és visszatesz rögvest,
Majd telefonján tovább tereferél,
S ezzel az alagútba szürkén fölfest
Egy sóhajt az Örs vezér tere felé.
Hiányod értelmet adott, pedig hát
Ez nem túl vidám, sőt inkább rezignált,
Vagy max ha kontextusából kiszednénk.
E hangzavarban néha azt kívánom,
A hangod bár' fent lenne a Spotifyon.
Akkor talán én is előfizetnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése