Kedves rossz,
csak azt kérem tőled,
hogy ne szeress,
és minél előbb hagyjál el,
ne szorongasd a gyomromat,
a torkomat, a szívemet,
ne gyere utánam
a konyhába, a fürdőszobába,
ne feküdj mellém az ágyba,
ne legyél a férjem,
a feleségem, a testvérem,
a kislányom, a kisfiam,
egyszerűen: menj el.
Kedves rossz,
én többé nem akarlak,
már lemondtam
rólad váláskor,
csak a gyerekek maradjanak,
de téged vihet,
jó, te mégis mellettem
döntöttél, de erre nem kértelek,
azt mondtad, veled
nem vagyok egyedül,
mert te mindig mellettem,
mert te mindig a nyomomban,
mert te segítesz a gáznál,
a mosogatónál, a felmosásban,
de én ezt nem akarom,
arra kérlek, hogy
most már hagyjál el.
Tudom, hogy sehová
nem mehetsz, mert
senki nem szeret,
nincs rokonod,
nem fogad be senki sem,
tudom, hogy hajléktalan leszel,
ott fogsz fagyoskodni az utcán,
még karácsonykor is, éjjel,
de vannak rendes emberek,
adnak ruhát és enned,
és vannak olyan szervezetek,
ahol nem nézik, milyen vagy,
akkor is segítenek, ha te vagy,
és mindenki tudja, hogy
semmit nem érdemelsz.
Mert ők általában szeretnek,
nem az egyes embert.
Elvisznek szállóra, és ott
mellé szegődhetsz valakinek,
esetleg annak, aki behozott,
és akkor hazamehetsz vele,
és ott megint jó körülmények
között élhetsz,
megkeserítheted valaki sorsát,
de engem, kérlek, hagyjál el.
Mindent elvihetsz,
forint van a felső fiókban,
euró a középsőben,
van egy pár gyűrű,
családi ékszer, sokat érnek,
bármit elvihetsz,
hívjál költöztetőket,
nem bánom, de ha elmész,
talán még lesz néhány
szép évem, megérdemlem,
olyan sokáig szolgáltalak téged,
kedves rossz, csak arra kérlek,
hogy menj el, először
és utoljára, de végleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése