Csak úgy jön,
ciklus szerint beesik,
szédül a vérszegény szobától,
nem győzi telegyömöszölni fénnyel.
Csak úgy jön,
színezni a hamuszín napokat,
csontokba lopni meleget,
verscsatornában elvezetni
a szívről olvadó jeget…
Ha végleg kilép innen,
vállára bizalmasan
ki teszi a kezét,
ki marasztalja
egy halk szeretlekkel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése