A szeretet valami olyasmi lehet, mint
amikor egy szobatársammal ültünk
egymás mellett a kórházi ágyamon, és
azt mondta, „te nem vagy rossz lány”,
így mondta, „lány”, pedig már elmúltam
harminc, mintha tudta volna, hogy akkor
is ezt akartam hallani, amikor lány voltam,
majd a térdnacis pizsamámból kilógó
lábaimra nézett, mintha azt a logikai
következtetést akarná sugallni, ha
nem vagyok rossz lány, nem kellene
összekarcolgatnom magamat, én is
csak bámultam lefelé, az ágyról lelógó
lábaimra, és úgy éreztem, mintha
pont azért csináltam volna, hogy
valaki valami ilyesmit mondjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése