Megkérdi egy szociopata,
Miért vagy ennyire megcsúnyulva,
Honnan jött ráncaidnak rút hada,
Hova dugtad híres szépségedet,
Akkor "A szemem alatti táskába"
Válasszal csak magadat égeted.
Bár azt felelhetnéd: "Nemhiába
Szántotta fel homlokomat a gond.
A pelenkázás csupán a kezdet,
Megviselt a hiszti, a Kisvakond,
Meg a sok szülői értekezlet."
Ne feledd, a szépséged nem örök,
Ifjonti másod lesz a kiskölyök.
-- Papolczy Péter átirata
Ha homlokod negyven tél ostroma
S szépséged kertjét mély árkok ülik,
Ifjúságod, e most csodált ruha,
Nyűtt rongy lesz, mely alig ér valamit:
S ha megkérdik, szépséged hova lett,
Deli napjaid kincse hova halt,
Válasznak saját üreges szemed
Emésztő szégyen lesz s roncs diadal.
Felélt szépséged viszont újra nagy
Érdem lehetne: "Íme, szép fiam
Összegzi s kimenti koromat",
- Látnák: tied, ami szép rajta van.
Így újulnál, öregen, és a véred
Melegítene, bár hidegnek érzed.
-- Szabó Lőrinc fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése