felszaladtatok látogatóba,
közel is laktunk, meg aztán
volt egy kis felhozni való tészta is,
együtt néztük a híradót,
egy kicsit beszélgettünk, nem sokat,
hogy miről, arra már nem emlékszem,
csak mikor elmentetek, már mentetek,
egyszer csak mintha tegnap lett volna,
olyan tökéletesen tisztán láttam
azt a kórházi termet az üvegfallal,
ahol ötéves koromban skarlátosan
álltam az üvegfal előtt szó nélkül,
és néztem, ahogy mentek, mentek el,
mi pedig maradunk, sok beteg gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése