gondolta a sors,
lábát egy wellness szálló jacuzzijába lógatva,
elégedetten kortyolgatva
az egyébként elégedettségre kevés okot adó hotel
bárszekrényében talált konyakot,
hogy mióta az emberek a kezükbe vették
a sajátjukat,
azóta neki már csak a sorstalanság osztályrésze.
És hogy miféle finom fintora az önmagának,
hogy életjáradékát
csekély összegű
lottónyereményekkel kell kiegészíteni,
és hálás lehet - ki másnak? -
a jó sorsnak,
hogy mindig akad egy-két jó tippje.
Hogy aztán efféle helyeken dorbézolja el,
feltörekvő műkörmösök és lecsúszott nepperek
semmi igényt ki nem elégítő társaságában
azt, amit neki rendelt még önmaga,
ez az igen gyakran kissé túlértékelt,
de legalább róla elnevezett
Sors-terv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése