2018. október 15., hétfő

Kabai Csaba: Áttétek

Ongán is volt ilyen az ég biztos
volt hogy így sütött a hold és
a felhőknek épp ily mintázata volt
De az ég Nagy-Britannia
felett csakis ilyen lehetett
Ilyen volt biztos azon az esten
Londonból hová halála elől menekültem
Skócia felé tartottam éppen
Bérelt autóm egy kissé leharcolt volt
és leharcolt kissé az ég
Idegen nyelven csacsogott a hold
Csak ámultam hogy itt is ilyen
Az autó egy mozgó szürke folt és
a jobb oldali kormány miatt néha
úgy éreztem hogy igazából ő vezet
én ülök némán az utasülésen
Aztán Ongát is mint Nagy-Britanniát
egy legyintéssel hagytam ott
Emléknek mindkét kabáton még ott a folt
Ongán is épp ilyen este volt mint most
Másnap vitt apám kezelésre
a váróba sakkot hozott és
párszor nyerni hagyott
mert a kezelésen az én
vereségem volt megszokott
A püffedt hold azóta is kéken
hoz szigorú vezéráldozatot
Épp úgy mint Ongán régen
Nem sejthettem még nem hogy
hét év múlva én hallgatom az ő orvosát
és lefizetem hogy ne mondjon igazat
Persze ha más nem az idétlen gesztus
ahogy átvette elárulta mi várható
de hát én akkor is csak a holdat néztem
magam se hittem hogy az a boríték
megold bármit ami meg nem oldható
A hófehér kórtermi ajtó előtt pedig
eszembe jutott ahogy nyolcvanhatban vagy
hétben egy éjjel télen kivitt minket a tébolyult
hóesésbe és mint abban a hóesésben
éppoly tanácstalan-tétlen álltam
a jéghideg kórházi ajtó előtt
honnan naponta toltak tovább valakit
kinek tartozása már épp nem ide tartozik
Ez is Onga ez is London ez is Skócia
mindenkinek gondolom tartania kell valahova
legalábbis mindenhol volt – vendégnek
haldoklónak – egy tisztaszoba
Tudhattam volna hogy Ongán is ugyanaz a hold

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése