Egymásra hullott dolgaim
felszedhetők-e végleg úgy,
ne sértse egy a másikat,
lélegzetvisszafojtva kell
egyszerre egyet venni fel,
a többi ne billenjen el,
s hogy bordáim közt szeles szívem
ne toporogjon dühösen,
szelíden egyet egyre csak,
ne sértse meg a másikat,
míg csöndben énekelgetem
gyönyörű assisi énekem:
„Ne sokat tégy, de azt jól,”
üdvözülni nem attól
fogsz, ha sokat –keveset,
innen oda, onnan át
és jó napot, jó éjszakát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése