Egyik barátom Korfu szigetén,
én nem voltam jelen,
írás és pecsét nélkül,
csak úgy bizalomra
vett egy olajfát nekem.
Ott áll a fa az öböl peremén
s azóta már legbecsesebb tulajdonom,
oly igen enyém, mint semmi más,
mivelhogy nem tartok rá igényt.
Nem tudok vele törődni,
nem fogom látni soha életemben,
de létezik.
Tudom, hogy néz a hajók után,
szállást ad a szélnek s a fénynek,
idegeneket vendégel meg szelíd
olajbogyómmal.
Ott messze bárkinek
könnyedén vendégjogot adhatok,
és az én fa és tenger nélküli
ablakom éjjel, nappal
csupa érkezés és elindulás.
Évről évre szebb lesz az én olajfám.
Titokban már azt kutatom,
ki örökölje.
Hogy Korfumat elérje,
nem kell neki végrendelet.
-- fordította Hajnal Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése