A sötétben utazva őzet találtam
a Wilson folyó menti úton, nem élt már.
Jobb az ilyet a völgybe gurítani,
szűk az út; a kitérés új halált hozhat.
A kocsi fényében hátrabotorkáltam,
megálltam a nemrég megölt őz teteménél,
merev volt már, és majdnem hideg.
Odébb rángattam, nagy volt a hasa.
Az ujjammal kitapogattam az oldalát, és éreztem -
az oldala meleg; a borja odabenn várta,
még élve, hogy sose szülessen meg.
Habozva álltam a hegyi úton.
A kocsi lámpái előre mutattak,
a motorházban kitartóan berregett a motor.
A kipufogó fénytől vörös füstjében álltam;
körülöttünk hallhattam a figyelő vadont.
Mindnyájunkra gondoltam - ennyi volt a kitérőm -
és belöktem az őzet a folyóba.
--Fordította Oláh János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése