2020. szeptember 14., hétfő

Cosmin Perţa: Brain map

Mindenkinek vannak pillanatai,
amikor komolyan gondolkodik és tisztán látja
a mélységet.

Mindenki félni kezd a tehetetlenségtől,
az előre megfontolt kudarctól,
a vékony vonaltól a valami és a semmi közt.

Egy kísérlethez agytérképet készítettem
és feljegyeztem az agy apró részeire:
itt van a hely, ahol megtanulok örülni,

itt a hely, ahol sírok, itt a hely, ahol mielőbb meg akarok halni,
itt a hely, ahol a túlélésre gondolok,
itt a hely, ahol iszom és cigizek,

itt a hely, ahol nem értem, miért írok,
itt a hely, ahol sajnálom, itt a hely, ahol azt kívánom,
hogy valami más lettem volna,

itt a hely, ahol van egy házam, itt a hely, ahol
nincs már semmim, itt a hely, ahol emlékszem az első csókra,
itt a hely, ahol szeretek, itt a hely, itt vagy te.

Inkább ne beszélj magadról, inkább csendben folytasd
a projektjeid. Inkább hallgass teljesen. Inkább egyáltalán ne beszélj.
Inkább ne is léteznél. Inkább kezdenél valami jót az életeddel.

Ezt már nem írtam fel az agytérképemre. És nem
ambícióhiányról vagy erőtlenségről van szó. És képzelődésről
vagy tévesztésről sincs szó,

hanem egy óriási madárról, aki szárnyával a teljes eget
kitakarja felettünk,
egy éles rikoltásról, ami betölti füleid, az első óráktól kezdve,
az elhagyatottságról,

a felébredésről egy világban, amit csak részlegesen ismersz,
amire nem bírsz rákapcsolódni, amivel nem tudsz kommunikálni,
ami folyton vár valamire. Valamire, amit te már nem adhatsz meg.

Sosem tudtál megadni.
Nem rólam vagy rólad van szó, hanem százakról, mint te vagy én,
nem a hiányomról és a tehetetlenségemről, és a meg nem értésemről,

és az alkalmazkodóképtelenségemről és a frusztrációmról és a fájdalmamról és
a szerelmemről és a félelmemről és a nyugalmamról.
Hanem arról, amit már nem tudok kifejezni.

Sok idővel ezelőtt,
valahol egy vonaton
azt mondta valaki:

Amikor úgy érzed, nem bírod,
nézz a világra,
mintha ebből a vonatablakból néznéd.

Készítettem magamnak egy agytérképet,
és feljegyeztem apró részeire
mindenféle félelmeket.

Egyik részre azt írtam kicsiben,
olvashatatlanul,
itt van a hely, ahová nem térek vissza soha.

--Fordította: André Ferenc 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése