2020. szeptember 9., szerda

Turi Tímea: Meridián

Mindannyian most érünk be.
Most érünk be, és elbukunk.
Szétnézünk, és a gerincünk roppan,
a hangunk furcsán cseng, idegen hangunk.
Istenem, mennyi munka van abban,
hogy végre nem azok vagyunk, akik régen,
hogy végre azok vagyunk, akik lenni akartunk
(akkor is, hogyha nem vettük észre):
fiatal felnőttek a büszkeségben.
Istenem, hideg a bizonyosság,
hogy a tétova mozdulatok végül beértek,
hogy beértünk mindannyian,
hogy egyszerre értünk,
hogy most értünk be –
és most elbukunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése