Ebédet főzök, fölajánlod,
hogy felaprítod a petrezselymet,
mondom, hogy jó, erre kimész,
és tovább pakolászod a papírjaidat,
negyedórával később utánad megyek,
hogy arról volt szó, hogy fölaprítod
a petrezselymet, mondod, hogy jó,
visszamegyek a cigánypecsenyéhez,
amíg sül, befejezem a mosogatást,
úgy tíz perc múlva jössz fölaprítani
a petrezselymet, mondom, kösz, már nem kell,
akkor kellett volna, amikor megbeszéltük,
a főzésnek ideje van, ritmusa, szerinted meg
az a gond, hogy nem mondtam, hogy most kell,
mondom, akkor ezt most tisztázzuk végleg:
MINDIG úgy értem, hogy MOST,
a nők mindig is úgy értették, az anyám is
ezért vált el az apámtól, mert nem győzte kivárni,
amíg elmosogat, vagy megfürdet engem,
végül jobban járt, ha megcsinálta maga,
úgyhogy a jövőben, ha bármire megkérlek,
mondjuk hogy fürdesd meg a gyereket,
úgy fogom érteni, hogy MOST, akkor is,
ha ezt külön nem teszem hozzá, a nyelv
mindig tele volt kifejtetlen elemekkel,
ha mindig mindent ki akarnál fejteni,
még reggeli előtt kihalna az emberiség,
most már te is begurulsz, hogy szóból ért az ember,
ha azt akarom, hogy most, akkor mondjam azt,
hogy most, ne terheljem rád az egész
felelősséget, igenis, vegyem a fáradságot,
és mondjam, hogy MOST, különben vethetek
magamra, ha nem lesz időben megfürdetve
a petrezselyem vagy fölaprítva a gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése