Csak addig vagyok érdekes,
amíg első ránézésre is nyilvánvaló
hiperszenzitivitásom és sebezhe-
tőségem dacára a viszontagságok
közepette, ha úgy tetszik, a sors
Szküllái és Karübdiszei között
homéroszi hérosszá érett,
rendíthetetlen férfi látszatát
keltve elmesélem - többek között
azért, hogy világossá váljon,
hogy megbízom benned, sőt,
hogy a köztünk kibontakozó
bensőségesség okán mintegy
megtisztelve érezd magad,
miszerint mától te, és csakis te
vagy súlyos és néma titkaim
újdonsült őrzője-, hogy hét év
permanens droghasználatot
követően ugyanarra a pszichiátriára
jártam, melynek falai mögött
anyámat a kilencvenes évek elején,
a hallgatag tölgyfákkal környezett,
titkos ösvényekkel átszőtt,
kékfüvű parkban és a hozzá
tartozó gigantikus és szomorú
kőépületben halálra kezelték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése