Te mondtad ki először, de én gondoltam rá előbb,
hogy mostantól itt tudunk majd élni,
hogy: ez az otthonunk. Így mondtad.
Mint mikor a bunki határait jelöljük ki.
A földből ez a darab a miénk:
tisztítsd meg a cipőd, mielőtt bejössz, add meg a kódot,
amivel csak az ide tartozók bírnak,
és lépj a földre, amit a sajátunknak tartunk.
Ide rakom most ki a lepedőket, te a polcra
kiteszed az emlékeket, itt még táncolni is
marad hely, ha majd kivisszük az asztalt.
Az ágyat a fal mellé toljuk, az egyetlen sarokba,
ahová lehet, én alszom belül, odadobom a párnáimat.
Ez lett az első helyünk,
az első leülések kiosztják majd a foteleket,
étkezőszékeket is. Belakjuk, úgy döntöttünk.
Főzök egy teát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése