Ha fa lennék, kivonhatnám
a kellő klorofilt, vitamint a talajból,
a megfelelő boldogságot, nem is a
megfelelőt: a tiszta boldogságot,
szennyezetlenül; nem kellene
azon tűnődnöm, mit adott,
miért így adta, miért nem
adhatta másképp; hogy a kiről már
ne is beszéljünk, mármint, hogy ki adta;
csak rügyeznék, zöldellnék, aztán virágba
borulnék, ősszel meg lehullnának
a leveleim; semmi filozófia, semmi
önsajnálat, csak a reggeli,
citromsárga nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése