Nem tudok megszólalni többé:
törnek a szavak.
Egyik felük igaz, másik hamis.
Kiválogatom az igazakat,
de hulló vakolatként morzsolódik
le róluk az értelem.
Szótagolom, cserélgetem.
Puzzle-ként illesztem egymás mögé,
hogy őszinte mondatok szülessenek,
csupa igaz, kérdőre nem vonható
bizonyosság, de ami végül összeáll,
azt a nyelvet már nem ismerem,
abból nem öltözködhetek.
Ma sem tudom,
kinél marad
a szavak hamis fele
és kinél az igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése