Úgy érzem magam a világban,
mint elhagyott vidámpark
nyikorgó óriáskerekén, egyedül, éjszaka.
Úgy érzem magam, mint a próféták
pusztába kiáltott beszédének
egyik fölösleges kötőszava.
Úgy érzem magam, mint lezárt borítékban
lapuló jóslat, szúette szekrény fiókjának
mélyén, amit nemsokára tűzre vetnek.
Úgy érzem magam, mint aki semmilyen
gyülekezethez nem tartozott, mégis eretnek.
Úgy érzem magam, mint az utolsó bölény,
áttörhetetlen kerítésű karámban.
Úgy érzem magam, mintha az anyám
lennék a nagymamámban.
Úgy érzem magam, mint letört ágú,
pulzálva gyengülő fényű csillag.
Úgy érzem magam, mint az idegen,
akinek szótárban kell megnéznie,
mit jelent az a szó, hogy holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése