Elsőnek elhagytalak,
ezzel eldőlt minden,
de jött vele a többi.
Következett a lakás.
A kiskörúti, első közös.
Lefotóztam utoljára
ablakából a múzeumot,
majd elköltöztem.
A bicikli.
Egy lánynál éjszakázva
hagytam az Astorián,
reggel már csak egy
csonka lakat fogadott.
(Természetes, mégis
különös érzés,
ahogy az élet kevés,
valamelyest állandó darabja
lassan szanaszét hullik.)
Te, a lakás, a bicikli.
A korsón volt a sor.
Már egy másik lánnyal éltem,
amikor szilánkjaira tört.
Forró tea után engedtem
bele jéghideg csapvizet:
hajszálrepedések ezrei
rohantak át rajta,
s lassan a lefolyóba
morzsolta a vízsugár.
A málló szilánkokat
nézve arra gondoltam,
nem sokkal könnyebb ez,
mint veled maradni lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése